A mostani, elvileg tudásalapú társadalomba való beilleszkedés feltétele a tanulás. Sokat tanulás. Ahogy Madz is leírta, rengeteg tényanyagot, adatot zsúfoltatnak a diákok fejébe, majd kőkeményen számon is kérik, felvételik, vizsgák múlhatnak azon, hogy a delikvens pontosan emlékszik-e a frank birodalom alapításának évére, vagy hogy melyik évben bukott meg bármelyik zsarnok.
Ezen kívül a számonkérés, ne áltassuk magunkat, nem azért van, hogy kiderüljön, mit tudunk, hanem feszt azt firtatja, mit nem tudunk.
Na most.
A diák élelmes, mindegy, 8 éves vagy fősulis 22 éves, bizony igyekszik minimalizálni a magolásos időszakokat (most jóindulatúan feltételeztem, egyébként tanul, érdekli az anyag), és segít magán. Tenyérbe írt pár évszám, cetlizés és puskázás, a bélyegnyi bolhabetűs papírkától a pofátlan A4-esig, ruhaujjban és csokipapíron, könyv végében és füzetborító alatt…a variációk száma végtelen.
No most, hogy értékeljük a jelenséget? Mocskos csalás, meg nem érdemelt jobb értékelés, pfejj, mit képzel az a gyerek?
Eszébe sem juthat, nahát! Eltiporni, kirúgni, fegyelmi, minimum! Esetleg, ahogy pedagógusként is dolgozó édesanyám fogalmazta: a diák joga a puskázás, a tanár joga az észrevevés.
Talán így: ha az a diák megkörmölte a puskát, akkor legalább egyszer alaposan átnézte az anyagot, foglalkozott vele, kivonta a lényeget. Volt olyan tanár is, aki a puskából feleltette le a tanulót. Amiben egységesnek tűnnek a vélemények: könyvből nagyon pofátlan dolog puskázni. Legyen már annyi bőr a képén, hogy kijegyzeteli legalább, hát, istenkém, pici papír volt csak otthon…
Tehát, szerintetek mit tegyen a szülő, ha azt látja, magzata puskát készít? És mit tegyen a tanár, ha kiszúrja?
Ui.: Emlékszünk a fergeteges francia filmre? Az Éretlenekre? A vizsgán micsoda össznépi puskázás folyt! Babapopsin államelnökök, gumiszalagon képletek, szoknyahajtásban évszámok. És átmentek. Mind.
Csutkababa
kép forrása
